A ComMedias Egyesület és a paThalia Társulat erdélyi turnéja

Erdélyi turné Merklin Ferenc


Az utazás mindig ünnep, várakozással teli, izgalmas élmény. Ha külföldre utazunk, akkor ez fokozottabban is igaz. Ha pedig hazánkfia Erdélybe tehet egy pár napos túrát, akkor csodálatos élményben lehet része: saját múltját fedezheti fel. Haza megy! Erdély mindenki számára kínál valami érdekeset, felfedezni valót. Ha hazánkfia útnak indul a világ bármely pontjára biztos, hogy felkészül a túrára. Ha az úti cél Erdély, akkor ez a felkészülés még alaposabb, hiszen az utazó honfitársait látogatja meg.

A paThalia Társulat életében másodszor jött el az a pillanat, hogy Székelyudvarhelyen mutathatja be produkcióit. Egy évvel ezelőtt a Csodafőzet, idén a Micsoda kalamajka és a Csodafőzet című komédiánkkal és nagyon víg(báb)játékunkkal léphettünk színpadra a Székelyudvarhelyi Ünnepi Játékokon. A rendezvényre Magyarországról és Erdélyből érkeznek neves előadók, társulatok, zenészek, kézműves mesterek. A minden évben július első hetében megrendezésre kerülő Sokadalom egyre látogatottabb, és programokban gazdagabb.

De ne szaladjunk ennyire előre! Mi volt az a komoly előkészület, melyet bevezetőmben már említettem? A társulatunk tavaly az Udvarhelyi Városi Könyvtár vendégszobáiban kapott szállást, így megismerkedhettünk az ottani könyvtárosokkal, akik könyvbeszerzési nehézségekről meséltek nekünk. Magyar nyelvű könyvekhez csak ritkán jutnak hozzá, így az állomány bővítése nehézkes. Részben anyagi okai vannak ennek, másrészt az, hogy Romániába magyar nyelvű anyagokat csak nagy nehézségek árán lehet kijuttatni.

A csapatot 2003. év elején ismét meghívta Horváth Károly, a fesztivál főszervezője. Ekkor határoztuk el – most már, mint a ComMedias Egyesület tagjai is, hiszen nem rég alapítottuk az egyesületet, melynek része a társulat is –, hogy nem megyünk üres kézzel. Megpróbáljuk minél jobb produkcióval szórakoztatni a nagyérdeműt; ezen kívül könyvekkel támogatjuk a határon túli magyar könyvtárak állományát. Ehhez nagyszabású könyvgyűjtő akciót szerveztünk Vasváron és Szombathelyen. Az előkészületekhez komoly támogatást kaptunk egyrészt a Vasvári Újságtól, Vasvár Önkormányzatától, a Vasi Civil Szervezettől, a Vas Népétől és a Rádió Szombathelytől, másrészt a szombathelyi Corvina Antikváriumtól, Pánczél Ágotától, Pintér Sándortól (Alakart DTP Stúdió). A hirdetésekre rengetegen reagáltak, s így nagyon rövid idő alatt több száz könyv gyűlt össze.

A sok-sok új és régi, de jó állapotú könyveknek csak egy kis töredékét juttathattuk el Udvarhelyre, ahol a könyvtár vezetője gondoskodott a könyvek elosztásáról. Az itthon maradt könyveket később természetesen elszállítjuk Erdélybe.

A Vasvári Önkormányzat kisbuszával (ezúton köszönjük ezt a támogatást is) nyolcan indultunk el a nagy útra. A társulat tagjai a következők voltak: Zubor Enikő, Kántor Vera, Szép Berni, Liszai Bálint, Fábián Zoltán, Szép Bence és Merklin Ferenc. Természetesen az előadás és a könyvgyűjtés mellett Székelyföldet is fel akartuk fedezni, szem előtt tartva a kapcsolatépítés fontosságát. Sajnos e sorok kirándulásunk minden részletét nem tudja feleleveníteni, mégis álljon itt az a néhány szép emlék és hely, amely igazán emlékezetessé tette ezt a hetet a paThaliának.

Az utazás első állomása a szászföldi Segesvár volt. A Világörökség részét képező vár falain belül megcsodálhattuk a festői szépségű középkori várnegyedet. A díszes tornyok, csipkézett bástyák között a legszebb talán az óratorony, mely egyben a vár főbejárata is. A torony tetejéről a város látképében gyönyörködtünk; megtekintettük a Várostörténeti Múzeumot, Drakula gróf szülőházát, Petőfi szobrát, a híres szász Diák-lépcsőt.

A Székelyföldet, a Hargitát Tamási Áron tollából, az Ábel-trilógiából ismerjük. Szinte kötelező program volt számunkra, hogy a Székelyudvarhelytől néhány kilométerre fekvő Farkaslakát felkeressük és megtekintsük irodalomtörténetünk híres írójának szülőházát és sírját. Abban a szerencsében volt részünk, hogy beszélhettünk Tamási Áron húgával is, aki idős kora ellenére készségesen válaszolt az arra látogató érdeklődőknek.

A Gyilkos-tó és a Békás-szoros idén is elvarázsolta szépségével és monumentalitásával a társaságot. A 300 méter magas sziklafalak tövében, a robogó patak partján, a keskeny út szélén az árusok kézműves portékáikkal várják a látogatót, bár ez talán csökkenti a hely varázslatos hangulatát.

A kapcsolatépítés szempontjából a legfontosabb állomás Sepsiszentgyörgy volt, ahol a szállásadóinkról kiderült, hogy a helyi Szent György-napi fesztivál szervezésében aktívan részt vesznek, s a következő évi rendezvényre minket is meghívtak. A Székelyföld talán legcsodálatosabb vidéke a Szent Anna-tó és környéke a Mohos-tőzegláp. A tó egy kialudt vulkán, a Nagy-Csomád hegy két kráterének egyikében alakult ki, a tenger szintje felett 950 m magasságban. Délkelet-Európa egyetlen vulkáni krátertava.

A 800 méter átmérőjű tőzegláp területén számtalan csillogó tószem és különleges jégkorszak korabeli növények találhatók. Az idegenszerű világ csodálatos élményben részesíti az erre látogatót. A láp szélén, a fák között nagyon finom áfonyát szüreteltünk és csillapítottuk vitamin éhségünket.

Az út folytatásaként észak felé vettük az irányt, elértünk Szovátára. A város a legnépszerűbb üdülőhely székelyföldön. A föld felszín alatt vastag sóréteg fekszik, innen a Sóvidék elnevezés. A magas sótartalmú tavak, gyógyhatásuk miatt elsősorban a meddő asszonyok zarándokhelye. A Sóvidék másik nagy látványossága Parajd és az itt található sóbánya. A holdbéli tájra emlékeztető sóbányát kúraszerűen is látogatják asztmások és más légúti betegségekben szenvedők. A bánya belsejében, 120 m-es mélységben egy kis városka képe tárult fel játszóterekkel, tollasozó gyerekekkel, fajátékokkal, büfékkel, kis kápolnával, sótörténeti múzeummal és természetesen kristálytiszta levegővel.

A hazafelé vezető úton a két Bólyai (Farkas és János) városát, Marosvásárhelyt látogattuk meg. A legnagyobb élményt itt a Teleki Téka megtekintése nyújtotta. Itt található Erdély leghíresebb könyvgyűjteménye és számos könyvritkasága. Gróf Teleki Sámuel erdélyi kancellár hat évtizeden át egész Európában módszeresen és nagy hozzáértéssel vásárolta össze a könyvnyomtatás kezdete óta megjelent legjelentősebb könyveket, köztük ősnyomtatványokat is. Leghíresebb darabjai: Apáczai Csere János Magyar Logikátska című művének egyetlen példánya, Kőrösi Csoma Sándor tibeti-angol szótára, a francia felvilágosodás nagyenciklopédiája, magyar nyelvemlék: a marosvásárhelyi sorok.

Utunk utolsó állomása Kolozsvár volt, ahol sajnos lépten-nyomon a román nemzeti színekbe kellett botlanunk (még a padok és a szemetesek is három színben pompáztak), mégis melegséggel töltött el minket, amikor egy kis mellékutca végén megtaláltuk Mátyás szülőházát; amikor a főtéren a Szent Mihály-templom mellett Mátyás király lovas szobrát csodálhattuk, mely az 1896-os párizsi világkiállításon nagydíjat nyert. Felkerestük Európa legrégebbi köztemetőjét is, a Házsongárdi-temetőt, melyet 1585-ben nyitottak meg. Az idő rövidsége miatt itt csak Apáczai Csere János és Dsida Jenő, író, költő sírját tekinthettük meg. De itt található még többek között Szenczi Molnár Albert, Reményik Sándor, Jósika Miklós, Szilágyi Domokos nyughelye is.

A hat nap hamar eltelt, de rengeteg élménnyel, emlékkel térhetünk haza. Szívünkben őrizzük a székelyek híres vendégszeretetét; szánkban még érezzük a csodálatos ételek és a legfinomabb gyümölcspálinkák ízét; a kristálytiszta erdei, hegyi levegő erőt a további munkához.

Erdélyben még maradt felfedezni való, tudjuk, hogy visszatérhetünk, vissza kell még térnünk, hiszen a természeti kincsek mellett a gyönyörű városok, kastélyok, az itt élő emberek, székelyek, magyarok, románok arra várnak, hogy a közös történelemhez, kultúrához tartozó hazánkfia felfedezze őket, felvegye velük a kapcsolatot és vigye jó hírüket akár Magyarország legtávolabbi pontjáig is.

Merklin Ferenc