Fábián Adám Zoltán versei

 Fábián Ádám Zoltán költő

Fábián Ádám Zoltán költészetével 20 éve ismerkedtem meg és rögtön a rajongója lettem. Az általam csak "Zola"-ként nevezett barátom a verseiben személyiségének példátlan esszenciáját adja: klasszikus műveltség, virtuóz szómágia és kifogástalan stílus jellemzi minden munkáját.

Hadd idézzem egyik új kedvencemet Tőle:


a halálba táncol minden ami él
szemed héja lebben mint száraz levél
elárulja magát minden gondolat
s parázsként izzik fel a csont alatt
minden dolog mélyen rejti önmagát
mint kövekben búvó tizennégy karát
kimos az idő pár csillogó rögöt
elcsobog az élet szitája között
és a perc eloldja harangkötelét
a múlt repeszei repülnek feléd
szemcsés ködbe halványulnak a sorok
sivatagnyi csend pergő aranyhomok
a halálba táncol minden gondolat
szemed héja lebben fel a csont alatt
elárulja magát minden ami él
s parázsként izzik mint száraz levél
minden dolog mélyén tizennégy karát
elcsobog az élet rejti önmagát
kimos az idő majd szitája között
mint kövekben búvó csillogó rögöt
és a múlt eloldja harangkötelét
a perc repeszei repülnek feléd
szemcsés köd a csend pergő aranyhomok
sivatagnyi halvány hallgatag sorok

Nemsokára saját kötete is meg fog jelenni (eddig főleg szépirodalmi lapokban, antológiákban publikált), már várom a percet, amikor megillatolhatom a verseit tartalmazó könyvet és átadhatom magam egy csodálatos intellektuális utazásnak, Fábián Ádám Zoltán verseinek olvasásának.

Addig is keresd fel a weboldalát, ahová ígérete szerint folyamatosan tölti fel költészetének gyöngyszemeit: http://fabianadamzoltan.hu

This website uses cookies

A webhely cookie-k segítségével elemzi a forgalmat. A webhely használatával elfogadja a cookie-k használatát.
Statisztikák készítése céljából a felhasználási adatokhoz a Google is hozzáférhet.